Vírtuáis sétára is van lehetőség, a petőfi utcán, melyen jól látható, hogyan kapcsolódik össze a városias, kisvárosi és falusi jelleg. Elég vvirtulisan végigmenni és a történemi korszakok kirajzolódnak Vasvár petőfi utca
Vasváron, a régészeti leletek tanúsága szerint, már a kőkorszak óta élnek emberek. A Rába árterületéből kiemelkedő terasz a kezdetektől fogva alkalmas hely volt az emberi település kialakulásához. A város határában található jelentős emlék az a földsánc, amely a nyugatról történő támadás ellen védte a települést.
A római korból származó itt talált vaskohók arra engednek következtetni, hogy Vasváron már ekkor jelentős vasfeldolgozó tevékenység folyt a helyben található gyepvasérc feldolgozásával. A rómaiak Castrum Ferreumnak nevezték az itteni várukat – a magyar városnév ennek pontos megfelelője. Római kori vaskohóra bukkantak a volt domonkos rendház udvarán is. A római időkben fontos út vezetett innen Aquincum felé.
A vas jelentőségét a honfoglaló magyarok is ismerték, ezért itt alakították ki az ország egyik nagy vastermelő központját. Erre világosan utal az az 1226- ból származó oklevél, mely szerint a pannohalmi monostor kovácsai a vasat rendszeresen Vasvárról hozatták. A fontos vastermelőhely őrzésére vélhetően már a 10.vszázadban megépült az a földvár, amely körül a későbbi város kialakult.
A délre emelkedő Kövecses-hegyen épült fel a település első temploma, mely Vasvár ispánsági székhellyé válása után előbb plébánia, majd esperesi templom lett. A vármegyerendszer kialakítása során Vasvárt Szent István irály ispánsági központtá majd megyeszékhellyé emelte. A régi templom helyett vélhetően a 12. században épült fel a háromhajós román stílusú Szent Mihály-templom.
A tatárjárás Vasvárt sem kímélte meg. A tatárjárás utáni években épült fel a földvár sáncain belül a domonkosok temploma és kolostora. 1342-re felépült a Nagyboldogasszony templom is. A 14. század közepére Vasvár már igazi város, közigazgatási, kereskedelmi és kulturális központ, polgárai öntudata, gazdasági befolyása egyre növekedett, népes vásárai voltak. A várost a polgárok által választott bíró és 12 esküdt irányította.
A város lendületes fejlődése nyomán a vastermelés már háttérbe szorult és a város ipara elsősorban a malomiparra támaszkodott. Számos malom működött a környező vízfolyásokon, elsősorban a Rábán és a Csörnöcön. A város életében jelentős változást jelentett, hogy 1423-ban mezővárossá vált., A 16. században a törökök előretörésével Vasvár életében is hanyatlás következett be. A század végén Vasváron mindössze 35 jobbágytelek volt, a régi város területe jelentősen csökkent,A törökök és a császári seregek felváltva dúlzák fel a várost Végül aitt kötötték meg a magyarok számára hátrányos következményekkel járó vasvári békét ( Vasvári béke: https://rubicon.hu/kalendarium/1664-augusztus-10-a-vasvari-beke)
A század utolsó harmadában viszonylagosan békés időszak következett, a lakosság fokozatosan visszaszivárgott, sőt új telepesek is érkeztek, a város templomai, kolostora és vára azonban romokban állt. A török veszély megszűntével azonban a város várt gyors fejlődése elmaradt, melyben közre játszott, hogy polgárai régi kiváltságaikat nem kapták vissza, sőt 1699-ben a vármegyegyűlés jobbágyi szolgálatokra kötelezte őket. Ráadásul még a török harcokat követően hatalmas tűzvész pusztított el mindent, ami még a régi városból megmaradt. Ezzel egyszersmind a régi település szerkezete is megszűnt létezni .
Az újjáépítés után már teljesen más képet mutatott a város, mint azelőtt. Ekkor alakult ki a mai városszerkezet, de városi rangját csak 1986-ban kapta vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése