Tegnapi hír, hogy a budapesti, Budaörsi úton álló PETŐFI LAKTANYA átnevezése megtörtént - PETŐFI BICENTENÁRIUMA ÉVÉBEN - Mária Terézia Laktanyává.
https://hvg.hu/itthon/20230911_maria_terezia_laktanya
https://telex.hu/belfold/2023/09/11/szalay-bobrovniczky-laktanya-atnevezes-maria-terezia
Mközben Románia, Szerbia magyar lakta településein sorra emelik a szobrokat Petőfiről, avatják az emléktáblákat a Petőfi bicenteráium alkalmából, -magyar kormány pénzbeli támogatásával.-
https://pannonrtv.com/rovatok/tarsadalom/harom-petofi-szobrot-avatnak-hetvegen-vajdasagban
https://www.magyarszo.rs/hu/5176/mellekletek_hetvege/281969/Az-aj%C3%A1nd%C3%A9k-Pet%C5%91fi-szobor-Pet%C5%91fi-S%C3%A1ndor-M%C5%B1vel%C5%91d%C3%A9si-Egyes%C3%BClet-Pet%C5%91fi-S%C3%A1ndor-szobor-sz%C3%A9kelykeve-mellszobor.htm
https://maszol.ro/kultura/Petofi-Kolozsvaron-igy-valt-a-naszut-egyik-allomasa-forradalmi-emlekhellye
https://youtu.be/nZ454KImTV0
Idehaza Petőfi nevének elvétele történt az ország egyik legnagyobb laktanyájáról.
Mária Terézia Laktanya, immár, a hajdan volt Petőfi Latanya
S hamár így lett, akkor érdemes kicsit felfrissíteni ami Mária Teréziáról és uralkodásáról dióhéjban tudható.
" Mária Terézia a Habsburg-házból származó német-római császári hercegnő, osztrák főhercegnő, magyar, cseh és német királyi hercegnő, 1740-től Ausztria uralkodó főhercegnője, magyar és cseh királynő, valamint Lotaringiai Ferenc császár hitveseként német-római császárné 1745 és 1765 között. Wikipédia "
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/OMMonarchia-az-osztrak-magyar-monarchia-irasban-es-kepben-1/magyarorszag-2A7C/magyarorszag-tortenete-2AA3/a-habsburg-hazbeli-kiralyok-kora-pauler-gyulatol-2C45/maria-terezia-2CCE/
" Mária Teréziára a trónon sulyos helyzet várakozott. A garantiák, melyekkel atyja az ő örökösödési jogát biztosítani törekedett, erőtleneknek bizonyúltak. ....A porosz király hirtelen Siléziára tört és elfoglalta e tartomány nagy részét.
A magyar koronázó országgyűlés 1741 május 14-én kezdődött Pozsonyban. Majdnem két század óta először történt ismét, hogy a ki magyar királylyá lett, nem volt római császár, vagy a világ ez első koronájának várományosa.
Mária Terézia június 20-án érkezett Pozsonyba magyar ruhában; másnap, szólott először a trónról az ország rendeihez latinúl, miután a kanczellár a királyi propositiókat magyarúl előadta. Négy nappal később megvolt a koronázás. A királyné magyar szabású ruhában, zöld selyemmel bevont, hat lovas hintón érkezett Szent Márton templomába
A Duna-parton, a királydomb alatt, leszállt kocsijából, felült gazdagon, magyarosan felszerszámozott fekete paripájára, és felugratott a dombra, a honnan a hagyományos négy kardvágást a világ négy része felé, a királyi karddal megtevé.
„Megtartom eskümet, melyet a nemzet jogaira tettem!” mondá a királynő az ellenzék egyik legfőbb emberének, a bán, tábornok és ekkor országbíró Esterházy Józsefnek,
a külső veszély nőttön nőtt. A bajor választó, kinek Francziaország is segélyére sietett, már-már betört Ausztriába. Az osztrák sereg, mely Mária Teréziát védhette volna, csekély volt, szét volt szórva Olaszországban, Belgiumban, vagy szerencsétlenűl harczolt Siléziában a poroszokkal. A bajor határ és Bécs közt nem volt számba vehető sereg, mely a betörő ellenségnek útját állhatta volna. A közel, közvetlen veszélylyel szemben még csak egy eszköz maradt: a magyarokhoz fordúlni, fölfedezni előttük a helyzet válságos mivoltát és Magyarország egész erejét vetni a hadi eldöntés serpenyőjébe
Mária Terézia szólott, szemmel láthatólag megindúlva. „Szomorúan, mindenkitől elhagyatva fordúlunk a tekintetes Statusokhoz, örökös tartományunknak, Ausztriának megvédése tárgyában. ..
mialatt beszélt, mély megindúlás fogta el a rendeket. Köny tolúlt a férfiak szemébe és felriadt a kiáltás: „Éltünket és vérünket!” Főrendek és rendek rögtön vegyes ülést tartottak. Bizottságot küldtek ki, és délután már új gyűlésben tárgyalták a javaslatot: keljen föl az ország egész erejével! Ez indítványt egyhangúlag elfogadták... .Kihirdették az általános nemesi fölkelést. Harminczezer embert ajánlottak a rendes hadseregre. Felállítottak hat gyalogezredet,...A magyarok föllépése megfordítá a hadi szerencse kerekét. Az év végén Mária Terézia már visszatérhetett székvárosába. Két hónap múlva (1742 február 13) hadai Münchenben voltak. A porosz király, Siléziát megtartva, kibékűlt
Mária Terézia elvégre is szerencsésen megküzdött a veszélyekkel, melyek trónját fenyegették, és megtarthatá, Siléziát és némely olasz részeket kivéve, atyjának többi örökét.
E győzelmének legnagyobb részét a magyar nemzetnek köszönhette a királynő. A magyar nemzet nem fukarkodott vérével a hét éves háborúban sem, melyben a királynő azt, mit az örökösödési háborúban a poroszok ellen elvesztett, vissza akarta szerezni. A háború második évében Hadik András altábornagy, kőszegi születésű, katona fia, 3000 emberrel, jobbára huszárokkal, szluini és gradiskai határőrökkel Berlin előtt termett (1757 okt. 16), a város egyik kapuját belövette, az eléje vonúlt őrséget szétszórta. .....
Idő folytán sok rész elszakadt a magyar koronától, s idegen kormányzat alá kerűltek kivált oly vidékek, melyeket aránylag nem rég foglaltak vissza a törököktől. E területeken új viszonyok keletkeztek, melyeket egyszerűen figyelmen kivűl hagyni nem lehetett. Különösen a XVII. század végén bevándorlott szerbek, önállóságra törekvő végbeli katona-nép, képezett statust a statusban, és csak nehezen tudott a magyar állam keretébe beilleszkedni. Mária Teréziának hosszú uralkodása e tekintetben a sérelmeket úgy szólván mind megszűntette. Csak az erdélyi részek visszakapcsolása maradt végrehajtatlan; de a királynő elismerte, hogy Erdélyt mint magyar király, a magyar korona jogán birja. ....
Az 1741: XVIII. törvényczikk értelmében hét év alatt (1743–1750) megszűnt e végvidék s Csanád Arad, Bács megyék polgári kormányzata alá kerűlt. Szuboticza, Zombor és a péterváradi sánczból, a bácsmegyei szerbek főhelyeiből, Szabadka, Zombor, Újvidék szab. kir. városok lettek, és csak Tétel vidéke maradt meg néhány községgel katonai – csajkás – területnek, mint utolsó maradványa a régi naszádos hadnak, mely a XV. és XVI. század hadi történetében oly jelentékeny szerepet játszott.
Ugyan e tájt megszűnt a kamarai administratio a Száva-Dráva közt, és a mai Slavoniában megalakúltak Pozsega, Szerém, Verőcze vármegyék (1745). A horvát megyéket is rendezte a királynő magyar mintára. Jobb közigazgatás végett 1767-ben a bán közvetetlen kormányzása helyett, bár a horvátok nem akarták, horvát kir. kormánytanácsot állított fel Varasdon; de már 1779 július 30-án, mint feleslegest, megszűntette, és teendőit a magyar kir. helytartótanácsra bízta. Szintúgy megszűntette a szerbek ügyeit kezelő udvari bizottságot a Deputatio Illyricát, s a Declaratorium Illyricumban (1779) biztosítá egyházi autonomiájukat, de az állami kormányzatot a magyar kanczellárra ruházta. Hogy útat nyisson a magyar kereskedelemnek, délnyugaton visszacsatolta a Zrinyiek és Frangepánok bukása óta Belső-Ausztriához tartozott adriai tengermelléket. Hozzá adta (1776) Krajnából Fiumét, 1779 óta a magyar szent koronának külön területét; éjszakon pedig Lengyelország első felosztásakor, melyet különben, mint jogtalant, kárhoztatott, visszaszerezte a szepesi városokat, melyeket még 1412-ben Zsigmond zálogosított el, s melyeknek visszaszerzése századokon át hő, de sikertelen óhajtása volt a hazafiaknak.
Alatta nyerte meg végleges szervezetét a katonai végvidék, melyet lényegileg a legújabb időig megtartott. Az Adriától Orsováig vonúlt az erős öv, mely – kivált akkor – megvédte az országot a pestis s a rabló, vad szomszéd becsapásai ellen, és e végek nyers, elvadúlt népét, nem minden nehézség, nem minden küzdelem nélkűl katonai vas fegyelemmel a civilisatióra szoktatta. 1762 óta a határőrvidék kiterjedt Erdélyre is, Oláhország és Moldva határaira. A mindig katona székelyekből Csíkban és Háromszéken, és az oláhoknak szabad, katonáskodásra alkalmas elemeiből, négy gyalog és két lovas ezred alakúlt. 1778-ban végbe ment az, mit az ország már 1723 óta sürgetett: visszakapcsolták, magyar kormányzat alá helyezték a „Bánság”-ot, melyet eddig katonai, majd osztrák kamarai kormány igazgatott. Hatvankét év alatt a puszta, mocsáros tartomány ez idegen, de gondos kezek alatt csodálatosan felvirágzott.
Legalább felelvenítettük e hír kapcsán , hogy honnan ered , hogyan alakult ki Nagy-Magyarország tévképzete, ami valójában a Habsburg - császárság területének egy része volt, s nem önálló állam..
S azt is, hogy a kor magyar nemesei mily könnyedén, ajánlották fel alattvalóik életét Mária Terézia háborúja céljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése