Megható ez az idős Petőfi utcatábla Salföldrről! Urbán Ádám fotográfus ajándéka ez is. Nagy köszönet érte, s természetesen a köszönő/ajándék Petőfi vers sem marad el.
Hány erős vihart , perszelő napsütést állt ki az évtizedek alatt ez a tábla? Jó lenne azt is megtudni valahogy, hogy mikor volt divatban ezen, piros szegélyű, utcatábla kihelyezése errefelé, mert ritkaság. Lehet, hogy a Balaton környéki települések "divatja volt" régen, hiszen a déli parton (Balatonfenyvesen is) a minap láttunk egyet. Általában fekete szegély volt a táblákon, -ha egyáltalán volt szegély-. A kék szegély is csak mostanában jött divatba. .
Virtuális séta is lehetséges a Petőfi utcán , fehérre meszelt Balaton felvidéki stílusú házak között, zöldséges vermek mellett.Mamár ilyent nagyon ritkán láthatunk. A gyerekkoromban más vidékeken is szokványos volt.
A köszönő/ajándék Petőfi vers: Ki a szabadba...
Virginás Kata Rebeka
verskedvelő
Salföld " területén már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok: a dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Később Koppány vezéré lett ez a földterület. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet, amely kezdetben három falvat foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút településeket.
Az Árpád-házi királyok idején Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos, az Atyusz nemzetségbeli tagja, Sal (Saul) volt, akitől fennmaradt két végrendelet (1221-ből és 1227-ből), mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A család férfi ága 1560 körül kihalt.
A falu élete a török hódításig virágzott: állattartás, szőlőművelés jellemezte. A lakosság etnikailag magyar volt. A török hódítás elpusztította a falut. Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött: Salföld is elpusztult. Ezt a vidéket 1687-ben szabadították fel az egyesült keresztény seregek. Következett a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), melynek dunántúli hadjáratai hátráltatták a falu újjászületését. Csak 1711 után éledt újra a falu.
Az 1715-ből származó összeírás szerint, "Schalfölde lakosai jövevények". Egy 1720-ból fennmaradt dokumentum alapján a betelepülők magyar jobbágyok voltak. A XVIII. században a község gyors fejlődésnek indult, hozzá tartozott Ábrahámhegy is nagy szőlőterületeivel.
A béke és a virágzás a XIX. században folytatódott. A népszámlálások adatai mutatják: 1828-ban 293 fő, 1890-ben már 613 fő élt a faluban A helyi gazdaság legjövedelmezőbb ága a XX. század közepéig az állattenyésztés (tehéntartás), a halászat és a szőlőművelés volt.
Míg 1970-ben 243-an voltak a salföldiek, addig 1990-re 77 főre apadt a lélekszám..A régi házakat olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék, a táj szépsége. A hajdani nyaralók némelyike mára „tősgyökeres” salföldi lett, mert közülük többen letelepedtek itt, némiképp gyarapítva a lakosságot. Manapság Salföld, amellett, hogy turista látványosság, működő falu is, saját önkormányzattal, természetvédelmi majorral, szép portákkal." https://hu.wikipedia.org/wiki/Salf%C3%B6ld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése