Ilona fáradhatalanul gyűjti a Petőfi utcatáblákat. Most Agárdon. A hivatalos-címeres utcatábla mellett talált különleges Petőfi utca-házszám táblát. Alkotója láthatóan nem volt híján a kreativitásnak, hogy egyedi táblát alkosson, e nagyméretű falapból. Minden esetre cica/kutya-fejes Petőfi utcatáblánk sem volt eddig!
Virtuálisan is végigmehetünk a Petőfi utcán, Agárd/Gárdony Petőfi utcája, ami a google maps szerint Gárdony, de a hivatalos utcatáblán Agárd kiírással látható. Úgyhogy ez elég bonyulult S csak bonyolítja a helyzet a két település összeolvadása kapcsán, hogy a digitálsi térképen keresve, kiderült, van egy Ősagárd nevű település is Petőfi Sándor utcával, Nógrád megyében. :-)
"A település neve az agár főnévből, illetve a belőle képzett Agárd személynévből keletkezett. Az első okleveles emlék 1193-ból maradt fenn, amikor III. Béla a Szent István egyháznak adományozta Agar-t.
1543-ban Székesfehérvárt elfoglaló törökök dúlták fel a környéket, mely ennek következtében elnéptelenedett. 1579-ben Jakusith Ferenc győri várkapitány kapta meg Agardpusztát, amelyet sokáig pákozdiak műveltek, majd Jakusith fia a komáromi jezsuita rendnek adományozta. 1775. decemberében Ürményi Józsefé lett a terület, ahol 1780-ban már 4 házat, 7 családot és 34 lakost regisztráltak. A pusztán 2 vendégfogadó, valamint egy kocsma állt. Az 1786-os helységnévtárban a település már faluként szerepelt.
1814-ben Ürményi Miksa felépíttette a Szent Anna kápolnát, melynek oltárképe Szent Annát, Máriát és Joachimot ábrázolja. 1840-től Ürményi a saját kezébe vette a birtok irányítását, amely ennek hatására nagy fejlődésnek indult. 1841-től önálló lelkészség is működött a területen. 1848-49-ben már Gárdonyhoz hasonló szerepet játszott a környék életében. Az 1848-as forradalmat követően gróf Nádasdy Lipót lett a 3569 kataszter nagyságú birtok új tulajdonosa. Feleségének, gróf Forray Júliának köszönhető, hogy megvásárolta Agárd-pusztát, ahol kiemelkedő fejlesztéseket hajtott végre, többek között katolikus iskolát szervezett és átépíttette a kápolnát is. A szomszédos uradalmakhoz képest jelentős fejlődést tudhatott magáénak.
A lakosság száma egyre nőtt - 1856-ban 365 fő, 1872-ben pedig már 421-en laktak a településen, akik főként idénymunkásként dolgoztak a pusztán. A Nádasdy családnak Nyéken és Nádasdladányban is voltak területei. 1800. december 1-jén a nyéki birtokon született Vörösmarty Mihály, a Szózat költője, akinek édesapja, idősebb Vörösmarty Mihály, gróf Nádasdy Ferenc gazdatisztje volt. Néhány évtizeddel később az agárdi uradalomban, 1863. augusztus 3-án látta meg a napvilágot hazánk neves írója, Gárdonyi (Zigler) Géza. Apja, Zigler Sándor a Nádasdy gazdaság kovácsa volt, aki az 1848-49-es forradalom ideje alatt fegyverkovácsként dolgozott. Ezért később Aradon börtönbe zárták, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Német származása ellenére magáénak érezte a magyar nemzeti eszmét és fiait is ebben a szellemben nevelte. Géza születését követően elköltözött a család a településről. 1863. augusztus 22-én meghalt Forray Júlia grófnő, aki nagyon szerette Agárdot, ezért kívánságára itt temették el. Sírja fölé hatalmas obeliszket emeltetett Nádasdy Lipót. A Nádasdy családnak köszönhetően Agárd lett a vezető uradalom Dinnyés és Gárdony előtt, akiknek neve összeforrt a nemzet és a közérdek szolgálatával. Itt alkalmazták a környék gazdaságai közül elsőként a gőzekét. A folyamatos fejlesztésnek is köszönhetően bő termést tudhatott magának az uradalom, melyet a piacra kellett juttatni, ezért 1892-ben Nádasdy Ferenc 15.000 Ft-os hozzájárulásával a Déli Vasúttársaság megépítette az agárdi kitérőt. Az I. világháború nagy változást hozott. A férfi munkaerő hiánya miatt megbénult Agárd-puszta élete. A Tanácsköztársaság ideje alatt földmunkásszervezetet hoztak létre, melynek cselédekből álló bizalmi testülete a birtokot termelőszövetkezetté alakította. Az uradalmi tiszteknek közreműködésével az 1920-as években már jó gazdasági eredményeket értek el. 1926-ban szerződést kötöttek a Magyar-Holland Magvetési vállalattal, melynek köszönhetően nagy mennyiségben termeltek virágot és dísznövényt, amit aztán Hollandiába szállítottak. 1928-ban azonban megkezdődött az uradalom feldarabolása a család eladósodása miatt. Az új tulajdonosok egyike Sigray István mérnök lett, aki a birtokát nagy szakértelemmel igazgatta. A mintagazdaságából származó bánkúti búza vetőmagját az egész országban hasznosították, sőt kanadai és moszkvai kiállításokra is eljutott. A Nádasdy-birtok felosztásának jelentős szerepe volt abban, hogy Agárdon megkezdődött a fürdőtelep kialakítása. Egy 1930-ban tartott vármegyei értekezleten határoztak a tó egész déli partján kialakítandó fürdőéletről. A villatelep kiépítésére Agárd adottságait ítélték kedvezőbbnek, míg az üzletek, műhelyek számára Gárdony volt alkalmasabb. Ennek köszönhetően a harmincas években Agárd rohamos fejlődésnek indult. 1500 kiparcellázott nyaralótelket értékesítettek, amelyet Nádasdy - féle Fürdő- és Üdülőtelepnek neveztek el. 1934-ben pedig a Pénzügyminisztérium építtetett 26 szobás üdülőt a településen.
A fejlődés további kiterjesztésére megalakult az Agárdi Templomépítő Bizottság és az Agárdi Fürdő Egyesület, melynek egyik vezetője az agárdi birtokos Sigray István lett. Az egyesület részt vett a Velence-tavi Országos Szövetség munkájában is, és együtt dolgozták ki a tó teljes szabályozására vonatkozó elképzeléseket.
A balatoni műút megépítésével könnyen megközelíthetővé vált a település, valamint a gárdonyi benzinkút létesítésével még vonzóbb lett Agárd. A helyi tulajdonosok a környezet szépítésére, a kopár területre 30 ezernél is több gyorsan növő facsemetét ültettek ki. Bevezették a villanyt, több artézi kutat fúrtak, korszerű strandot hoztak létre. 1936-ban a fejlettségi szintje miatt fürdőhely minősítést kapott. A 30-as évek végén létesítették az első postahivatalt és felszerelték a telefont is. 1938-ban készült el a Szent István királyról elnevezett katolikus templom. 1944-re az új parcellázásnak köszönhetően 760 nyaralóból álló telep alakult ki, melynek köszönhetően a nyári időszakra 4-5 ezer főre bővült a lakossága. A vasúti közlekedés hatására rengeteg, főként budapesti és székesfehérvári fürdőzni vágyó kereshette fel a tavat. 1944. őszén érte el a háború a települést, a fronthelyzet 1944. december 7-től 1945. március végéig tartott. A három és fél hónapig zajló harcok alatt jelentős károkat szenvedett el Agárd-puszta, illetve a fürdőtelep.1947-ben a Fürdő- és Sportegyesület közreműködésével társadalmi megmozdulások keretében hozták rendbe az utakat, vízelvezető árkokat illetve a strandokat. A háborút követő földreform után termelőszövetkezeti csoportok alakultak. 1957-ben az Agárdi Állami Gazdaság 7761 kat. hold területen gazdálkodott, amelynek 81 %-a szántó, 5 %-a legelő, 4 %-a pedig gyümölcsös volt. A lakosság az állami gazdaság, illetve a termelőszövetkezetnek köszönhetően gyorsan nőtt és ezzel együtt a gyermekek száma is emelkedett, akiknek az oktatásáról az 1959-ben állami támogatással épült új iskola gondoskodott. 1968-ban Agrokomplex néven három állami gazdaság egyesült, 1969-ben pedig átadták a Phylaxiát, az Állami Oltóanyag és Tápszertermelő Vállalat kísérleti állattartó telepét.Agárd fejlődése a 70-es években már olyan mértékűvé vált, hogy Gárdony belterületévé kellett nyilvánítani. 1972-ben 4 hektáron létesült a Velence-tavi Vízi sport Iskola, mely a vízi sportok utánpótlásáról hivatott gondoskodni. A fejlesztések kizárólag Agárdra koncentrálódtak, megkezdték a tószabályozást, illetve a csatornázást és kialakították a település szélén található 23 hektáros Parkerdőt is, mely a mai formájában a sportokat kedvelőket hivatott kiszolgálni. A kormányprogram keretében megvalósult fejlesztések fellendítették a környék idegenforgalmát. Ekkor építették ki a Parkstrandot, a szabad strandot, korszerűsítették a Napsugár strandot, valamint elkészült a Touring - Hotel, a Nemes Kócsag Kemping és az Agárd-Motel is. 1976-ban Agárd nyugati részen sorházakat emeltek, továbbá az óvodát és az iskolát is bővítették. A XX. század utolsó évtizedeiben az ország egyik legkultúráltabb idegenforgalmi területe lett, nem ritkán 40-50 ezer ember kereste fel a tavat.A térség idegenforgalmi értékét növeli a bikavölgyben feltörő 58 fokos termálvíz, amelynek hasznosítására épült termálfürdő munkálatai 1984-ben fejeződtek be, új távlatokat nyitva ezzel a turizmus fejlődésében. Időközben az Agárdi Gyógy- és Termálfürdő kinőtte magát és állami támogatással 2008-ra jelentősen kibővülve várja az oda látogatókat. "https://pakasz.hu/tortenelem/agard-tortenelme
rönkvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése