Andrea fényképe, teljes ámulattal tölt el. Ehhez hasonlót sem láttunk eddig! S rögtön felcsigázza az érdeklődést is, hogy milyen lehet az a település, ahol ilyen szép utcatábla található. Ez ugyan egyedi, speciálisan a 8-as számú házhoz tartozik, de a "hivatalos" utcatábla sem marad el tőle, Mint az a következő képen is látható! Márvány vagy utánzata, azt nem lehet egy képből kideríteni. Viszont címeres. Nem szokványos az sem. S együtt a kettő, láthatóan nem egy letudott feladat volt az önkormányzatnak, hanem igazi identitást hordozó megjelenítés.
Most, hogy már elég sok Petőfi utcatáblát láttunk feltűnik az, ami a szokványosnál mívesebb, átgondoltabb, ami reklám értékű is, nem csupán tájékoztató jellegű. Nagy köszönet érte, s az ajándék Petőfi vers ez úttal: Lennék én folyóvíz, -egy csodás zenei feldolgozásban-
Fehérvárcsurgó és környéke ősidők óta lakott hely, amit az újkőkori, kora vaskori és a római korból származó leletek sokasága jelez .A Vár-hegyen talált koravaskori földvár, a kunhalmok és a római kori téglák, pénzek, valamint a római település Osones romjai is bizonyíték rá.
A fennmaradt krónikákban Árpád vezér törzsének szálláshelye is volt. Egyes források szerint Csurgót a fehérvári keresztesek kapták II. Endre királytól adományként. Már 1333-ban volt plébániája, 1326-tól a Csák nemzettség, 1430-tól a Rozgonyiak, majd 1489-től a Szapolyaiak birtokaként tartják számon. A Habsburg-oszmán háborúk alatt is foylamtosan lakták a települést, majd ezt követően Nádasdyak birtoka lett.
1691.ben I Lipót császár eladományozta Horchburg Jánosnak, akinek házassága révén a Perényiek birtoka lett.
A XIX század második felétől a Károlyiak bitoka volt. Csurgó (1903-tól Fehérvárcsurgó) nagyközségi rangot kapott
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése