Bár Komarno Petőfi utcája és a város is bemutatásra került, most mégis oda térünk vissza. Farkas István természetesen lefényképezte ott jártakor a Petőfi mellszobrot is, de a szobrok-emléktáblák külön blokkban szerepelnek mindig, így ez a Petőfi szobor is külön bejegyzést kap. Nagy köszönet és természetesen köszönő/ajándék vers is dukál érte.
Nem oly régen (2017-ben) került felavatásra e mellszobor egy csongrádi művészpár alkotása..
Petőfi járt Komáromban, Jókainál. 1842-ben. Éppen hozzá menet kapcsán írta egyik legszebb versét, A Dunán címűt. S mint oly gyakran költészetében, a táj egy emberi esemény leírásával van párhuzamba téve. Életünk és a köröttünk lévő természet összekapcsolása költészetének egyik alappontja
A DUNÁN
Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló fergeteg!
S a seb mi hosszú és a seb mi mély! Minőt a szíven nem vág szenvedély.
Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó: A seb begyógyul, s minden újra jó.
S az emberszív ha egyszer megreped: Nincs balzsam, mely hegessze a sebet.
Sajnos ezt a verset nem találtam meg hangzó formában, így helyette a Petőfi bicentenárium egy kiemelkedő sorozatát a Minden napra egy Petőfi , a Veszprémi színház programját ajánlva közülük választottam.. S valóban az év minden napján elhangzik egy Petőfi vers a Veszprémi Színház erre aza laklomra kialakított szobájában. Hol felolvasva, hol "elszavalva". Többnyire egyszerű, verset szerető emberek előadásában, akiket Petőfi költészete, Petőfi megünneplése köt össze. 365 vers 365 különböző ember tolmácsolásában. Ebből választottam most a Magyar vagyok című verset
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése