Az új könyvek polcán hívogatott , hogy kézbe vegyem A reformkor művészete sorozat új tagját, ami az iparművészet címszót viseli. S a hogy kinyitottam egy Petőfi versrészlet volt az első amit megláttam. VÉDEGYLETI DAL a címe , így rögtön rá is kerestem, az ARCANUM szabad könyvtárban.
Ahol az is kiderült, hogy Petőfi maga nem tartotta annyira jónak a verset, hogy megjelentesse összegyűjtött versei között. A vers azonban szerencsére megőrződött, S nost talán aktuálisabb is mint 1844-ben:-)
Íme-
Petőfi Sándor: VÉDEGYLETI DAL
VÉDEGYLETI DAL
Van-e szebb lánc a világon,
Mint mely minket összefűz?
Bűvös karikába gyüjte
Minket a szent honfitűz.
Mint mely minket összefűz?
Bűvös karikába gyüjte
Minket a szent honfitűz.
Sír volt keblünk, és halottja
Volt a hazaszeretet;
Nagyszerűen űljük e föl-
Támadási innepet!
Volt a hazaszeretet;
Nagyszerűen űljük e föl-
Támadási innepet!
Nemzetünk, e nagy folyó, mely
Mindig százfelé szakadt,
Egyesítse innepénél
A különvált ágakat.
Mindig százfelé szakadt,
Egyesítse innepénél
A különvált ágakat.
Millió és millió száj
És egyetlen hang legyen,
Mely kiáltsa lelkesedve
A magasztos innepen:
És egyetlen hang legyen,
Mely kiáltsa lelkesedve
A magasztos innepen:
"Elfogadjuk, bármi durva,
Amit a hon méhe szűl;
Bármi lágy és bármi pompás,
Semmit, semmit e kivül!"
Amit a hon méhe szűl;
Bármi lágy és bármi pompás,
Semmit, semmit e kivül!"
És ne szóljon áldozatról,
Lemondásról senki sem;
Kötelesség! mit az ember
Hon jólléteért teszen.
Lemondásról senki sem;
Kötelesség! mit az ember
Hon jólléteért teszen.
S a király a honnak atyja,
Mint valóban jó atyánk,
Karjait kiterjesztendi,
És az áldást mondja ránk.
Mint valóban jó atyánk,
Karjait kiterjesztendi,
És az áldást mondja ránk.
Pest, 1844. október - november
A könyvet is csak ajánlani tudom , nagyon érdekes, szép tárgyak, hímzések vannak benne.
