Petőfi-Pönögei Székesfehérvár II. rész

Fehárvárra  érkezvén a hatalmas , egymással szemben elhelyezkedő  freskók leptek meg elsőként  a vasútállomás várójában.. Érdemes , már önmagában is  hosszabb  nézelődésre, de buszkeresésben  voltunk, amivel a központba  juthatunk, s az viszont  fél  óránként közlekedett. Így ezen alkotások  részletesebb megtekintése  még várat magára részünkről.   

Ami az első benyomásokat illeti , az  igazán pozitív   volt. A buszon  a helyi  utasoktól  sok  érdekes  tájékoztatásban részesültünk. Lokálpatrióta   büszkeséggel  kommentáltak az útvonalat, így 20 perc alatt  egy rövid   várostörténeti  ismertetésben volt  részünk.  No ilyent  nem  él  át az ember  a főváros  tömegközlekedésén, de  saját  kisvárosunkban  sem.  Persze ehhez kell az a gazdag  múlt, és  örökség, aminek láthatóan  boldog  tudói is voltak  útbaigazítóink. Még le sem szálltunk a buszról, de már nyílvánvaló volt, hogy  többször  el  kell  jönni, ha mindazt meg akarjuk   nézni amikről  meséltek.

A sétálóutca  minden egyes  épülete érdekes, árasztja  magából a különböző korszakok hangulatát. jellegzetességeit. Mintha   csak ezért  lettek volna összeválogatva ide. A modern téralakító elképzelések oly harmónikusan illenek az ódon falakhoz, kis utcákhoz, hogy ujjong az ember lelke. Példázva, hogy milyen békésen megférhet  egymás  mellett a korokon , korszakokon átívelő különbözőség. 

Csendes, nyugodt sétára  ad lehetőséget ez a sétálóutca, úgy, hogy lépten nyomon  valami   apró különlegesség látható. 

Itt van pl a Fekete sas  patika  portálja

 vagy a Duett  divatház   cégere:

 vagy  Vörösmarthy Mihály emléktáblája

vagy a  törökkorból megőrződött utcarészlet, a törökfürdő maradványa egy  vízcső részlettel a falában  (amit messziről ágyúcsőnek  gondoltam :-)

Másik különlegesség --amit eddig még sehol sem láttam -  több utcánál is  kőtáblán  olvashatók  az utca  régi nevei.  Mennyit kutattam a Petőfi utcák projekteben, hogy mi lehetett  Petőfi előtt az utca  neve- kevés sikerrel. Pedig ez is a történelem őrzése  lenne, és nem is kerülne  nagy  összegekbe. 

Hosszan  sorolhatóak az érdekességek,   azon a másfél 2-kilóméteren amin végigétáltunk Ilivel, de  inkább rátérek a a múzeumi élményünkre:

Már az utcafronton felhívja az  arra járó  figyelmét önkéntelenül, mert a falra  domborművek vannak   felhelyezve. Többségében nekünk ismeretlen  név,  portré állt rajta, kivéve az utolsót. Gondolom ez  másoknak is meglepő lesz: 

S itt van rögtön az invitáló/ programismertető  tábla  is:

Sajnos  nem  akadálymentesített, és sok lépcsőn lehet csak feljutni a patinás   múzem termeibe. 

IDÉZET  150 ÉVES   MÚZEUM   MEGYNITÓJÁBÓL 

"150 évvel ezelőtt Székesfehérvár és Fejér vármegye meghatározó közéleti szereplői hittek abban, hogy egy város jövőjét, kulturális és közéletének aranykorát a polgárok erős lokálpatriotizmusa, a közösség ereje és az összefogás adhatja.Várospolitikusok, vármegyei főnemesek, az egyház tagjai, tekintélyes polgárok, közéleti, oktatási és kulturális személyiségek – 137-en – elhatározták, hogy egyértelmű üzenetet küldenek a város akkori jelenének és reménybeli jövőjének: megalakították a Szent István Király Múzeum jogelődjét, a Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egyletet. A 150 évvel ezelőtt létrejött múzeumügy nemcsak 137 vízióval rendelkező kivételes polgár ügye volt, hanem az egész város jövőfejlesztés melletti elkötelezettsége testesült meg benne. Ma a múzeum 150 éves múltját megünnepelni: állásfoglalás. A szellemi, tudományos és kulturális hagyatékunk élővé tétele felelősség és hit abban, hogy a következő 150 év múzeumi fejlődése is töretlen marad."

Az első emeleten népviseletek,  szobabelsők, okmányok  használati tárgyak szépen rendezett sora található

A második emelet teljes egészében a falvédőknek  adott  helyet. Tematikusan  csoportosítva. Egy régi  rádióból.  (pontosabban a mögé  betett  lejátszó egységből) az '50-es- '60-as  évekbeli "Jó ebédhez szól a nóta"  dalai   töltötték be   a teret.  A falakon 2-3 sorban   hímzett falvédők, törülközők legalább 80- 100 négyzetméteren. 

Én most csak párat választottam ki, mert nekünk  is 1 órába tellett, míg az összeset  megnéztük. Felidézve gyerekkorunk  emlékeit a dalokról. 

Záróképként a férfiak 

falvédő "divatja"