2023. február 16., csütörtök

Petőfi: Az Alföld- MagyarÁrpád István

Petőfi versei a képzőművészeket is megihleti. Tavaly is  volt  lehetőségünk  Petőfi versével festmények  formájában találkozni, Szilágyi Erzsébet képzőművész  által 

https://petofi200.blogspot.com/2022/03/szilagyi-erzsebet-petofi-sandor-mi-kek.html

Most, Petőfi : Az Alföld versének  részletét  láthatjuk a festményeken:  

Magyar Árpád István  festőművész által.


                        Kijevben 1970 óta élő festőművész , restaurátor, és  a színdinamika  tudósa 

az alföldi táj  akadálytalan távlatait,  

a szabadság érzet elementáris erejét , 

 s az égbolt végtelenjébe emelkedő képzelet  érzést 

  festette meg  vásznain. 








 Gyerekkoromban egy-egy hónapra  az Alföldre mentem nyaralni, így újra és  újra  elámultam a korlátlan  messzeségbe tekintés  lehetőségétől.  A levegő más ízétől.  A Nap hőjének erejétől. 

Az alábbi videóban, hacsak pár pillanatra is, de láthatjuk eredeti nagyságában a fenti képek egyikét, s megtudhatjuk azt is  , hogy Magyar Árpád István  71 évesen is  aktívan  reflektál a világra, az eseményekre amelyek körülveszik

Számtalan kitüntetés, díj birtokosa


Magyar Árpád  István ( sz 1951)

festőművész, restaurátor  , tudós, 

A Magyar Érdemrend Ezüst és Arany Fokozatának, 

az Ukrán Érdemrend III. fokozatának 

birtokosa

a Szent Krisztus Nagykereszttel,
 a Szent Vladimir érdemrend I., II., III. fokozatával
a Római Pápa Díszoklevelével 
kitüntetett....

https://kmmi.org.ua/arckepcsarnok/muveszek/magyar-arpad-istvan

https://kmmi.org.ua/galeria/magyar-arpad-alkotasai


AZ ALFÖLD
 
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
 
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
 
Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.
 
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
 
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.
 
A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
 
Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.
 
A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.
 
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.
 
Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hűs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
 
Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. -
 
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sír is fölöttem.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése