Petőfi szülőháza - Kiskőrös

Nagyon sajnáltam, hogy  pont  Petrőfi  szüleinek házáról, az Ő születési helyéről  nem volt meg  a  blogban kép, az elmúlt 3 évben. 

S ma  ez is  váratlanul az ölembe pottyan unokatestvérem által, aki épp előtte  állt és felhívott, hogy  most jöttek Tázlárról, nagyszüleink  életének helyéről.  Azonnal kértem, hoygy  küldjön egy  fotót  , s pár pillanat múlva már  a postafiókomban landolt  a napsütütte  , boldogító kép!  Nagyon köszönöm, ez igazán  nagyon hiányzott a gyűjteményünkből.

Mi más illene  hozzá, mint  a Szülőföldemen c verse.: Itt születtem én ezen a tájon, az alföldi szép nagy  rónaságon. Ez a város  születés helye,... S az anyukámé és  nagybátyámé is. Érdekes erre  sosem gondoltam eddig.  Ahogy ,  előadót kerestem  egy e- könyv  ugrott be a YT-on  A szülőföldemen 26 külföldi nyelven . Kiskunfélegyházán (a rivális  városban) adták ki 2009-ben 😊.

Szebelédi Zsolt -Szergya (1987)

zenész 

PMobil

KISKŐRÖS

A https://hu.wikipedia.org/wiki/Kisk%C5%91r%C3%B6s részletei : 

Az emberi letelepedés első nyomai az újkorból származnak. Ötven évvel ezelőtt a Kiskőrösi Nemzeti Múzeum régészei Kiskőrös határában  olyan rézkori sírokat tártak fel, amelyekben zsugorítottan fekvő embermaradványok, cserépedények és állatcsontok voltak. Más leletek (bronzeszközök, ékszerek, fegyverek) a bronzkor magas szintű földműves kultúráját igazolják. .A kora vaskor több évszázados i grafitos felületű bütyökdíszes, magas nyakú urnát. A vaskor késői szakaszában benyomuló kelta törzsek virágzó kultúrájának, a vaseszközök és a fazekaskorong használatának szórványos emlékeit ugyancsak megtalálták a környéken.

A a római provinciák határának biztosítására betelepített szarmata-jazig nép gazdag leletanyagot hagyott maga után. Az eddig megtalált temetőkbő agyagedények, gyöngyök, ruhakapcsolótűk, övdíszek, ritkábban arany ékszerek és római pénzek kerültek elő. n. A szarmata lakosság egy része még az 5. századi hun uralom idején is itt élt, amit az Alsócebén előkerült két hun kori sír bizonyít.

A leggazdagabb leletek az 567-ben betörő belső-ázsiai eredetű avarok után maradtak. Ez bizonyítja, hogy a nomád állattenyésztők számára különösen kedvelt terület volt Kiskőrös és környéke. A korai avarok társadalmának irányítását már a közösségtől elkülönült vezetőréteg látta el. Az egyes néprészeket külön fejedelemségek irányították. Egy ilyen fejedelem sírja került elő Kiskőröstől nem messze, Bócsán A temető legszebb lelete az a drágakövekkel díszített arany nyakék, amely egy kislánynak, a fejedelmi család egyik tagjának ékszere volt. 

A honfoglalást megelőző évszázad története, mint sok más helyen, részleteiben itt is ismeretlen. Valószínűleg az Árpád-korban alakultak ki az első falvak a környéken, amelyről a 14. és 15. századi oklevelekből értesülünk. Kiskőrös helyén állt Kőrös, északra Szücs és Tabd, északnyugatra Szentimre. A mai Kiskőrös mellett volt Czeba, valamint Nyárág és Orbágy. Kiskőrös környékén feküdt még Derecske és Páh.

A középkorban ezek a kis falvak különböző nemesi családok birtokában voltak,---. A források először 1247 -ben  tesznek említést Kiskőrösről, mint lakott helyről. A település neve bizonyíthatóan a vidéken őshonos kőriserdőből származó, a "Kis" előtag pedig megkülönböztető jelzőként szerepel (vö.: Nagykőrös). A középkori források és oklevelek váltakozva hol előtaggal, hol előtag nélkül említik. ---

Amikor Pósa István 1529 -es  levelében hírt adott a török pusztításairól, leírta többek között, hogy a török feldúlta Vadkertet, „Zenthymrét” és „Kyskerest”. A lakosság nagy részét rabszíjra fűzték, akik pedig megmaradtak, azok a környező nádasokba és erdőkbe menekültek. Ekkor pusztult el az az oszlopos templom is, amely talán az Árpád-házi királyok idején épült. 

A török hatalmának gyengülésével az elmenekült lakosság lassan visszamerészkedett, és a régi település maradványain telepedett meg. A források tanúsága szerint 1691-ben a Wattay-család kapta adománybirtokul Kiskőröst és környékét, mert a török ellen vitézül küzdött. 

Wattay János és Wattay István népesítették be Kiskőröst az északi vármegyék  szlovák nyelvű lakóival. Az ide költöző protestásn  vallású jobbágyok   azoknak a településeknek a nevét vették fel, ahonnan érkeztek. Ma így gyakori családnevek az Oroszi, az Opauszki, a Litauszki, a Szenohradszki, a Rakoncai, a Csővári, az Aszódi, a Legéndi, a Maglódi, a Domonyi stb.

Az új telepesek a megszállt területeket ingyen használhatták, csupán a kiskőrösi erdőkért kellett fizetni 20 Ft árendát. A lakosság gyorsan szaporodott, 1720-ban volt már egyházuk és lelkészük is, 1726-ban pedig közösségi bírájuk. Hamarosan fellendült az ipar és a kereskedelem is. Ekkor a településnek már 500 háza és közel 5000 lakosa volt, és 1784-ben II. Józseftől megkapta a vásártartási jogot és a mezővárosi rangot. Ebben az évben egy városi hivatali pecsét is készült, mely később a település címerévé vált.